utolsó frissítés: 2006. nov. 29.

1. Személyi adatok

Név: Kovács András
Született: 1946. aug. 19. Marosvásárhely
Lakcím: Ro 400523 – Cluj (Kolozsvár), cal. Floreşti 81/252.
Telefon: 0040/264/562692.
E-mail: [email protected]

2. Tanulmányok

• 1984, a történettudományok doktora, Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár (Disszertációja: Construcţii patronate de principele Gabriel Bethlen, Virgil Vătăşianu professzor vezetésével).
• 1964–1969, történelem szakos egyetemi hallgató, művészettörténész: Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Történelem-Filozófia Kar, Kolozsvár (Államvizsga dolgozata: Castelul de la Vinţul de Jos, Virgil Vătăşianu professzor).
• 1953–1964, általános iskola, középiskola: Szászrégen, 2. sz. Középiskola.

3. Munkahelyek

• 2004-től egyetemi tanár a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Történelem-Filozófia Karának Művészettörténet Tanszékén – Kolozsvár (Ro 400023, Cluj, str. Daicoviciu nr. 2).
• 1997-től egyetemi docens a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Történelem-Filozófia Karának Középkori Történet és Historiográfia, majd 1999-től az önállósult Művészettörténet Tanszékén
• 1971–1997 – tudományos munkatárs, majd főmunkatárs a Román Akadémia Történeti és Régészeti, majd Régészeti és Művészettörténeti Intézetében Kolozsváron
• 1969–1971 – történelemtanár a bálványosváraljai Általános Iskolában.

4. Szakmai tapasztalatok, kutatási tervek

• Az erdélyi reneszánsz kutatója, 1969-től máig megjelent magyar, román, német, olasz és francia nyelvű közleményeiben Erdély közép- és kora újkori művészetével foglalkozik, különös tekintettel a XVII. század első felének erdélyi művészetére. Részben ezzel a támával függ össze fokozott érdeklődése Gyulafehérvár közép- és újkori története, helyrajza iránt.
• 2006-tól igazgatója az Erdélyi Múzeum-Egyesület Kutatóintézetének
• 2006-tól szerkesztőbizottsági tagja az Erdélyi Múzeum-Egyesület Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából c. folyóiratának (2006)
• 2005-től tagja a Gyulafehérvári RK Érsekség Egyházművészeti Bizottságának
• 2004-től tagja a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kutatási Programok Intézetét felügyelő Tudományos Tanácsnak
• 2004-től tagja a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet Tudományos Tanácsának
• 2003–2004-től a Sapientia EMTE óraadó tanára
• 2002-től külső tagja a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulatnak.
• 2002–2003-tól a Partiumi Keresztény Egyetem óraadó tanára (2005-ig)
• 2001-ben kutatói, oktatói és műemlékvédelmi tevékenységéért a Magyar Köztársaság NEKÖM által odaítélt Forster Gyula-díjjal tűntették ki.
• 2000-től igazgatója az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány Kuratóriumának.
• 1997-től kezdve indult meg a Teleki László Alapítvány és az OMvH/KÖH támogatásával az a szász műemlékrepertórium tapasztalatain alapuló magyar falufelmérési munka, amelynek során kisérleti jelleggel eddig Erdővidék, Nyárádmente, Felcsík és Kézdi szék településeinek a műemléki felmérését végezte, többek között kolozsvári magyar művészettörténész hallgatók, tanítványai bevonásával.
• 1995-től előbb óraadóként, utóbb, 1997-től docensként, 2004-től professzorként ad elő a BBTE Történelem-Filozófia Karán.
• 1994-től az akkor megindult, immár 42 füzetet számláló Erdélyi Műemlékek c. utikalauz-sorozat szerkesztője.
• Szerkesztőbizottsági tagja az Erdélyi Múzeum-Egyesület Erdélyi Múzeum c. folyóiratának.
• 1992-től, az intézeti munkaközösség és a Gundelsheim/Neckar-i Siebenbürgischer-Sächsischer Kulturrat közötti együttműködésnek köszönhetően mintegy 130 erdélyi szász település teljességre törekvő, településtörténeti és műemléki felmérésében vett részt.
• 1992–98 között a gyulafehérvári RK Teológiai Intézetben ad elő művészettörténetet Ars Sacra címen.
• 1991-től szerkesztőbizottsági tagja a Kolozsvári Régészeti és Művészettörténeti Intézet Ars Transsilvaniae c. Évkönyvének
• 1990-től alelnöke a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaságnak
• 1990–92-ben, a magyar előadási nyelvű csoportok újraalakulásával a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán, valamint a BBTE Történelem-Filozófia, illetve Filológiai Karán tart művészettörténeti előadásokat.
• 1989 utáni tudományos tevékenységének egy, az eddigiektől eltérő irányát jelzik azok a többnyire kéziratos művészettörténeti tanulmányok, amelyeket levéltári és falkutatásai eredményeire támaszkodva készített egy-egy műemlékegyüttes restaurálási tervét megalapozandó. Így került sor Alvinc (Martinuzzi–Bethlen-kastély), Almakerék (Apafi-udvarház), Árkos (unit. templomvár), Beszterce (Szent Miklós ev. templom, ev. plébániaház), Bonchida (Bánffy-kastély), Déva (ferences kolostor), Nagyenyed (ref. templomvár), Felőr (ref. templom), Gyergyószárhegy (Lázár-kastély), Gyulafehérvár (róm. kat. érseki palota, Apor-ház), Kézdimartonos (gör. kel. templom), Kézdiszentlélek (Perkő kápolna, róm-kat. templomvár), Kolozsvár (Wolphard–Kakas-ház, róm. kat. plébániaház, Főtér 18, volt minorita, jelenleg gör. kat. templom, Magyar utca 16, Mátyás király u. 3., Mátyás király u. 4, Kálvária-templom), Marosillye (Bornemisza-kastély), Lupsa (gör. kel. templom), Magyarszentbenedek (unit. templom), Nagybánya (Fekete Sas fogadó, Lendvay-ház), Nagyvárad (vár, egykori fejedelmi palota), Néma (ref. templom), Oltszem (Mikó-kastély), Somlyóújlak (ref. templom), Szamosardó (ref. templom), Szatmárbere (ref. templom), Székelydálya (ref. templom), Szilágynagyfalu (ref. templom), Szilágysomlyó (Báthory-vár), Szásztörpény (volt ev., ma ort. templom), Torda (újtordai ref. templom), Vizakna (ref. templom) műemlékeinek kutatására.
• 1982–83-ban három féléven át, a magyar előadási nyelvű csoportok felszámolásáig óraadó tanár a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán.
• 1974-től a Román Akadémia Régészeti és Művészeti Intézetében, illetve jogelődjében, a művészettörténeti munkaközösség tagjaként Erdély műemlékrepertóriumán dolgozott.

Ugrás az oldal tetejére